A Magyar-Török Baráti Társaság közhasznú egyesület ez évi hatodik, nyilvános online rendezvényén Vásáry István turkológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyesületünk tiszteletbeli elnöke tart előadást "Régi téveszmék új ruhában ― A magyar turanizmus újjászületése" címmel, június 15-én, kedden 19:00 órai kezdettel.
Az előadást az ingyenes Google Meet alkalmazással bonyolítjuk le. Aki szeretne részt venni az előadáson, e-mailben regisztrálhat és kérheti a belépési kódot az előadást megelőző napig, június 14-ig ezen a címen: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
. Az egyesületi tagoknak nem kell előzetesen regisztrálniuk.
Az előadás a magyar turanizmus feléledését veszi vizsgálat alá, mely már az 1920-as években a tudományon kívülre szorult, elaggott ideológiának számított. Az új magyar turanizmus legfőbb rendezvénye, a magyar őstörténettel is kóklerkedő ún. „kurultáj" évek óta jelentős állami támogatással hirdeti tévtanait. Az előadás tárgyalja a tudomány és ideológia kapcsolatát, kitérve az elmúlt tíz esztendő kedvezőtlen alakulására e téren: az őstörténeti dilettantizmus térnyerésére és nyílt támogatására.
1990-ben, több mint negyven év szocialista rendszer uralma után jogos volt az igény, hogy a patrióta érzés, a magyar önbecsülés a helyére kerüljön a nemzet életében. A történelem értékelése és az emlékezetpolitika fontos szerepet játszott ebben a folyamatban. Különösen az újkori magyar történelem és a korai magyar történet vagy őstörténet került az érdeklődés fókuszába. A 19–20. századi történelem kutatása és értékelése teljesen érthető módon vonzotta a figyelmet, hiszen a legtöbb ideológiai elfogultság az elmúlt 150 év történetében volt tetten érhető; e területen volt mit megvitatni és újra értékelni. Valóban sok értékes tudományos munka született e területen, melyek lényegesen módosították itt-ott eddigi nézeteinket. Természetesen a dilettáns és/vagy erősen ideologizált nézetek is megjelentek, de ezek többsége a szakszerű, akadémikus (ha még egyesek szitokszóként is használják manapság ezt a terminust) történetírás keretein kívül láttak napvilágot, többségük az önálló kutatások nélküli elfogult zsurnalizmus szintjén. E területen a búzát az ocsútól elválasztani elég könnyű.
Ugyanakkor a magyar őstörténet kutatásában nem ilyen egyértelmű volt a fordulat. 1956 és 1990 között ugyanis a magyar őstörténet kutatásában már kevés ideológiai béklyó volt, ennek megfelelően sok magas szintű munka született már a rendszerváltozás előtt is. Bár 1990 után a kutatási lehetőségek kitágultak, s különösen a régészet területén fontos szakmunkák születtek meg, de semmiképpen nem volt szükség alapvető fordulatra. A magyar őstörténet alaptézise, miszerint a magyar nyelv finnugor eredetű, a magyar etnosz pedig több szálból tevődött össze, melyek között a régi törökségi népek hatása volt a legjelentősebb a magyar etnogenezisben, vitathatatlan volt, s a szaktudományi kutatás mai napig tartja magát ehhez.
Ezzel szemben e területen az elmúlt 30 évben elképzelhetetlen mennyiségű dilettáns munka jelent meg, melyek elsősorban a megfelelő szakismereteket nélkülözik, másrészt egyértelműen csak ideológiai szempontokból kiindulva, vágyvezérelten dolgoznak. Sok közülük a magyar őstörténetkutatás elmúlt 150 évét lenullázza, s visszatér a többszáz éves mítosz, a középkori krónikákon alapuló hun-(avar-)magyar rokonság gondolatához. Ez sem lenne baj, ha a dilettánsok a saját köreiken belül maradnának. Ezzel szemben legtöbbjük heves dühvel támadja a Magyar Tudományos Akadémiát és a finnugor nyelvrokonságot a német és szovjet hatalom ármánykodásának tartja. Még ezzel sem lenne baj, ha egyes szervezetek és szerzők nem kapnának nagy állami támogatást tévtanaik hirdetéséhez.
