Három török költő: Yahya Kemal Beyatlı, Cahit Sıtkı Tarancı és Orhan Veli Kanık

A magyar könyvkiadás soha nem kényeztette el a török költőket, illetve a magyar versbarátokat: Nazım Hikmet számos verseskönyvén kívül csak Fazıl Hüsnü Dağlarca, Ataol Behramoğlu és Yunus Emre egy-egy versválogatása jelenhetett meg önálló kötetben magyarul; hézagpótló tehát az Evangélikus Országos Könyvtár Műhelyének Három török költő − Yahya Kemal Beyatlı, Cahit Sıtkı Tarancı és Orhan Veli Kanık versei címmel megjelent 3. kötete.

Kik ezek a költők?

Yahya Kemal Beyatlı 1884. december 2-án született Üszkübben (ma Skopje), és 1958. november 1én hunyt el Isztambulban. A párizsi Ecole des Sciences Politiques-on tanult, eközben megismerkedett a kor eszméivel, Baudelaire és Verlaine költészetével. 1915 és 1918 között az Isztambuli Egyetemen tanított. 1922-től Ankarában a Hakimiyeti Milliye c. újság főszerkesztője, majd varsói, azután madridi követ, utána parlamenti képviselő volt; 1949-ben pakisztáni nagyköveti állásából vonult nyugalomba. Párizsban tudatosult benne török mivolta, ugyanakkor hazatérve is megőrizte nyugatiasságát. Költészete nagyrészt a hajdani dívánköltészet hagyományait követi; a nemzet, a haza, az iszlám, a szépség és mindenek előtt Isztambul költője. Emléket egy vele foglalkozó intézet és múzeum (Yahya Kemal Estitüsü ve Müzesi) ápolja. Folyóiratokban szétszórva megjelent verseit ez az intézet rendezte kötetekbe: Kendi Gök Kubbemiz (A saját égboltunk, 1961); Eski Şiirin Rüzgariyle (A régi költészet szellőjével, 1962), Rübailer ('Négysorosok, 1963), Aziz İstanbul (Drága Isztambul, 1964); illetve prózai írásait, cikkeit és leveleit is kiadták. Magyarul: Szenvedélyek tengere, antológia,1961, 21 vers, Vas István és Tímár György fordításai.

Cahit Sıtkı Tarancı 1910. október 3-án született Diyarbakırban. Isztambulban, majd Párizsban tanult. Hazatérése után Ankarában fordítóként dolgozott. Miután súlyos betegségét nem tudták kezelni, Bécsbe utazott, de hiába, fiatalon, 1956. október 13-án hunyt el egy bécsi kórházban. Költőként ígéretes pálya előtt állt, már gimnazista korában is jelentek meg versei. A Yeni Şiir (Új költészet) mozgalmához vonzódott, nemzedékének egyik legkiválóbbjaként sokat adott a formai tökéletességre. Az élet szépsége és szeretete volt a fő ihletője. Versei gyakran borongós hangulatúak, és a halál témája is jelentős helyet foglal el költészetében. Kötetei: Otuzbeş Yaş (Harmincöt évesen, versek, 1946); Düşten Güzel (Álomnál szebb, versek, 1952;poszthumusz verseskötete:Sonrası (Utána, 1957; újságokban megjelent 22 novelláját Selahattin Önerli gyűjtötte egybe (Cahit Sıtkı Tarancı'nın Hikayeciliği ve Hikayeleri, 1976). Magyarul: Szenvedélyek tengere, antológia,1961, 18 vers, Végh György és Kónya Lajos fordításai.

Orhan Veli Kanık 1914. április 13-án Isztambulban született, és ott is halt meg 1950. november 14-én. Ankarában járt gimnáziumba, ahová félbehagyott isztambuli filozófiai tanulmányai után visszatérve a Posta-vezérigazgatóságon, majd a Közoktatási Minisztérium fordítóirodájában dolgozott. 1947-ben felhagyott a hivatalnokélettel, és megindította a Yaprak c. folyóiratot, amely 1951, június 15-ig 28 számot ért meg. Halála után barátai Son Yaprak (Utolsó levél) címmel kiadtak egy különszámot. Első, már az ő egyéniségét tükröző költeményeit Oktay Rifat Horozcuval és Melih Cevdet Andayjal együtt a Varlık c. folyóiratban jelentette meg, 1936. és 1941. között 38-at. Lírája hamarosan elszakadt a török költészet minden kliséjétől. Rövid, egyszerű formákat honosított meg. A népnyelv tiszta forrásából merített, a mindennapokról a mindennapok egyszerű szavaival szólt, de az irónia és a szatíra sem hiányzott palettájáról. Pályáját kezdetétől nagy érdeklődés kísérte; eszméi és formai megoldásai hatottak a kortárs költőkre. Oktay Rifat Horozcuval és Melih Cevdet Andayjal közös kötetük, a korszakteremtő a Garip (Az idegen), amely 194l-ben, majd az ő verseivel bővítve 1945-ben másodszor is napvilágot látott. Költői pályájának következő mérföldkövei a Vazgeçemedim (Amiről nem tudok lemondani, 1945; Destan Gibi (Akár a hősének, 1946); Yenisi (Az új, 1947; Karşı (Szemben, 1949) c. verskötetei. Tanulmányait, novelláit halála után gyűjtötték össze: Nesir Yazıları (Prózai írásai, 1953); Denize Doğru (A tenger felé, 1970). Tizenkét kötetnyi fordításai közül külön figyelmet érdemel La Fontaine 49 fabulájának átültetése: La Fontaine Masalları, 1948, majd az ennek hatására verses formába öntött 72 Naszreddin Hodzsa anekdota (Nasrettin Hoca Hikayeleri, l949). Magyarul: Szenvedélyek tengere, antológia,1961, 31 vers, Végh György és Kónya Lajos fordításai; Utunk, 1982, 1 vers, M. Jusuf, Mihálka György fordítása.

Mint e rövid, lexikonszerű ismertetésből is látjuk, kortársakról van szó − bár a messze legidősebb túlélte két fiatalon elhunyt társát −, méghozzá olyanokról, akiknek pályája a török történelem és a török irodalom gyökeres változásának évtizedeire esik. Árulkodó jele ennek az névhasználat is: minthogy Törökországban csak 1934-ben vezették be a családneveket, költőinket is inkább még „keresztneveiken” − Yahya Kemal, Cahit Sıtkı, Orhan Veli − emlegetik az olvasók, de még az irodalomtörténet is. 

A klasszikus török költészet, a dívánköltészet szinte csak nevében volt török; nyelvében, verselésében, műfajaiban és műformáiban sokkal több volt az arab és perzsa elem. A nemzeti irodalom (milli edebiyat) költő- és írónemzedéke tette meg az első lépéseket az irodalom „törökösítése” felé. Ezt a változást tükrözi költőink életműve is: míg Yahya Kemal költeményeinek zöme aruz verselésű és szókincse is archaikus, vagyis jelentős mértékben arab és perzsa szavakból áll, Cahit Sıtkı már teljesen elhagyja a dívánköltészet formáit, Orhan Veli pedig mind nyelvében, mint költői attitűdjével akár kortársunk is lehetne.

Mányoki János válogatásában, értő utószavának kalauzolásával most közel száz költemény segít kirajzolni a magyar olvasó számára e három igen eltérő karakterű költő arcélét, ráadásul a török irodalom e szerényen meghúzódó ismertetője műfordítóként is sikeresen helyt áll a két gyakorló költő-műfordító társa mellett! 

(szerk.: Mányoki János és Pintér Gábor; a műfordításokat készítette Bede Anna, Hárs Ernő és Mányoki János, a verseket válogatta és az utószót írta Mányoki János; illusztrálta Horváth László Adrián, 192 pp., Budapest, 2016)

Tasnádi Edit

A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése május 6-án az MTA rendes tagjává választotta Vásáry Istvánt, egyesületünk tiszteletbeli elnökét.

Vásáry István Budapesten született 1945-ben. Az MTA Közgyűlése 2013-ban választotta levelező tagjává, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa. Kutatási területe a turkológia.

Vásáry István 2013 óta is intenzív tudományos munkát folytatott. Ezt az azóta megjelent mintegy negyven publikációja is tanúsítja. Ezek fele idegen nyelven jelent meg neves külföldi folyóiratokban, kötetekben, nagy nemzetközi enciklopédiákban. Kutatásainak egyik központi kérdése a mongol alapítású, de török vezetésű Arany Horda és utódállamai történeti szerepének és nyelvi viszonyai­nak vizsgálata. Nagy figyelmet szentelt a magyarság korai történetének, török kapcsolatainak. Számos tanulmányban elemezte magyar orientalisták életművét.

Dr. Kakuk Zsuzsát 2019-ben választottuk az egyesület tiszteletbeli tagjává. A fénykép az erről szóló oklevél átadásán készült. Kakuk Zsuzsa mellett Tasnádi Edit MTBT-alelnök.

Szívesen látjuk Önt közhasznú egyesületünk tagjai között!

A tagság előnyei:

ingyenes részvétel évente 10 előadáson, amelyet neves előadók - turkológusok, történészek, irodalmárok tartanak

kedvezményes részvétel az egyesület éves kulturális ismeretterjesztő kirándulásán, évzáró vacsoráján, s más rendezvényein

díjtalan kölcsönzés a közel 400 kötetes egyesületi könyvtárból, amelyben megtalálhatja az utóbbi évtizedek szinte minden, törökből fordított szépirodalmi alkotását és a Törökország, a magyar-török kapcsolatok iránt érdeklődők számára fontos történelmi, néprajzi, nyelvészeti, művészeti és más műveket, benne az egyesületünk által kiadott, máshol nehezen hozzáférhető könyveket

folyamatos tájékoztatást kap e-mailben és Facebook-oldalunkon a magyarországi török vonatkozású eseményekről, rendezvényekről

belépéskor szép könyvajándékot adunk Önnek.

Természes és jogi személyek egyaránt tagjai lehetnek az egyesületnek.

Nem Magyarországon élő természetes és jogi személyeknek a pártoló tagságot ajánljuk.

A részletekről honlapunkon tájékozódhat, itt találja meg a belépési nyilatkozatot is. Ha kérdése van, keressen meg minket e-mailben.

Az éves tagsági díj nappali tagozatos hallgatóknak és nyugdíjasoknak 3.000,- Ft, mindenki másnak 6.000,- Ft.

Természetes személyeknek a pártoló tagi hozzájárulás évi 6.000,- Ft.

Ha nem kíván az egyesület tagja lenni, de szeretné segíteni tevékenységünket, kérjük, adományozzon bármilyen csekély összeget nekünk vagy ajánlja fel személyi jövedelemadójának 1 %-át!

Bankszámlaszámunk: HU22 1170 1004 2014 7150 0000 0000

Adószámunk: 18047723-1-42

A Nemzeti Örökség Intézete minden érdeklődőt szívesen lát a mohácsi és szigetvári nemzeti emlékhelyekről sorra kerülő beszélgetésen, amelynek résztvevői Fodor Pál turkológus, történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója és Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész (hadirégész), egyetemi docens.

A rendezvény időpontja: 2017. október 26. 17 óra
Helyszín: Kegyeleti Múzeum, Fiumei úti Sírkert, Budapest, VIII. kerület, Fiumei út 16-18.

A programon a részvétel díjmentes.

A Fővárosi Törvényszék döntése értelmében a Magyar-Török Baráti Társaság megkapta a közhasznú jogállást.

Egyesületünk célja egyúttal az alábbiak szerint módosult:

a) a magyar és a török nép közötti barátság ápolása, a különböző kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése, a magyar, valamint a török kultúra és történelem ismeretének és terjesztésének javítása, a Magyarország és Törökország közötti kapcsolatok szellemi, művészeti, kulturális értékeinek, hagyományainak feltárása, megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése Magyarországon és Törökországban egyaránt, a fiatalok ismereteinek, jártasságának, műveltségük életkori sajátosságainak megfelelő, tudatos fejlesztése, hozzájárulás a hazai felnőttoktatás céljaihoz, részvétel a helyi és országos közművelődési tevékenységben,

b) a magyar és a török kulturális örökség védelme a két országban, a kulturális javak gyarapításának,megőrzésének, tudományos feldolgozásának, a jövő nemzedékek számára történő átörökítésének és társadalmi hasznosításának szándékával,

c) a magyar és a török társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdekérvényesítésének segítése a két ország önkormányzati, felsőoktatási és köznevelési intézményei, civil, valamint ifjúsági és sportszervezetei kapcsolatépítésének támogatása és a velük való együttműködés révén, részvétel Törökország és az Európai Unió tagállamai civil szervezeteinek együttműködésében,

d) a magyar külgazdaság- és külpolitika tudományos és civil kapcsolatainak erősítése, részvétel a magyar társadalom külpolitikai közgondolkodásának fejlesztésében, Magyarország külpolitikai tevékenységének, szerepvállalásának megismertetésében, Törökország európai integrációjának elősegítése.

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. 

Orhan Pamuk a Helikon weboldalán

Ertunç Baykal barátunk 1943-ban született. Neve összefonódik Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékének ápolásával Kocaeliben (Izmit) és Karatepén, ahol az egykori "Virágok mezeje" található. Nagy szerepe volt abban, hogy 2005-ben, Thököly Imre egykori sírja helyén, halálának 300. évfordulóján magyar-török összefogással emlékművet avathassunk. 2006-ban alapítója és első elnöke, később pedig tiszteletbeli elnöke volt az izmiti Thököly Imre - Zrínyi Ilona Magyar-Török Baráti Társaságnak. Sokat segített a tartományi és a városi önkormányzat kapcsolatépítésében a magyar partnerekkel. Nagy szerepe volt a kocaeli Thököly Imre Múzeum és a karatepei emlékhely létrehozásában. Önzetlen segítségét élveztük egyesületünk izmiti és karatepei programjainak lebonyolításában. Szívós erőfeszítéseivel támogatta azt a - sajnos, még mindig megvalósításra váró - elképzelést, hogy a karatepei Virágok Mezején létrejöjjön a Makovecz Imre által tervezett emlékhely. 2011-ben a magyar köztársasági elnöktől vehette át Ankarában a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetést a magyar-török kulturális kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért. 2015-ben választottuk a Magyar-Török Baráti Társaság tiszteletbeli tagjává.